politika

Ezen a március 15-ikén sehol sem akartam ünnepelni. De azért eszembe jutott néhány dolog, amit ma kívántam.

Nagyon rég volt ilyen szomorú március 15-ikénk. Amiről itt írok, megírhatnám angolul is a blog angol nyelvű oldalán, de nem értené senki rajtunk kívül.

-

Az Alaptörvény negyedik módosításának aláírásáról többek között így nyilatkozott Áder János köztársasági elnök:

-

„Döntésem pedig az, hogy – az Alaptörvényben foglalt elnöki kötelezettséggel egyezően – az Alaptörvény negyedik módosítását aláírom és kihirdetem. Ez az egyetlen alkotmányos választásom…”

-

Azt hittem, idén együtt ünnepelhetünk az 1972. március 15-iki tüntetés résztvevőivel, létre is hoztam egy honlapot - www.facebook.com/Marcius15 - annak érdekében, hogy megtalálhassuk egymást ismét, s találkozhassunk a Batthyány-örökmécsesnél reggel 8-kor az ünnepen. Mert ideje lenne már együtt ünnepelni.

2012. szeptember 2-iki blogbejegyzésemben - Orbánnak mennie kell - azt írtam, hogy Orbán Viktor a nemzet becsületét alázta meg az azeri baltás gyilkos kiadatásával.
Szabó Máté ombudsmannak a 2012. december 8-án a sajtóban ismertetett vonatkozó álláspontja a kormányt említi felelősként és szerinte az ország szuverenitása sérült. Az alábbiakban idézem az Origo írását.
Nem tudom, volt-e jegyzőkönyvezett  kormánydöntés a tárgyban annak idején. Az ombudsman feltételezi, hogy igen, s ezért beszél a kormány felelősségéről:

Nem gondoltam volna, hogy parafrázisok világába süppedek, vagy – az egykori posztmodern nyelvén – vendégszövegekkel élek ezeken az oldalakon. De most értettem meg a címben felhasznált sor csúfos politikatörténeti tanulságát. Nem arról van szó, hogy egyedül nem lehet valamit elérni – komoly eredményeket hazánkban az összefogás sem eredményezett. Megvilágosodásként ért az a jelentéstartalom, hogy „egyedül nem megy (el)”, azaz túlontúl hosszan tartó monolit vezetőink sohasem voltak hajlandók egyedül (el)menni, inkább magukkal rántottak mindent és mindenkit.

 
„Ó, átkos ész, ajándék, melyek így
Szédítni bírtok!”
(W. Shakespeare: Hamlet, dán királyfi
Ford Arany János)
2012. szeptemberében ismét összeül Magyarország parlamentje – a nemzetre szégyent hozó Orbán Viktornak ott el kell búcsúznia a politikától.
„Az az ember” ott lesz vele egész életében, ahogy Kádár János sem tudott megbirkózni az alattomban megölt Nagy Imre, és az ugyancsak gyáva gyilkos Claudius sem Hamlet atyjának szellemével. („meglopta …ezt a biztos órát”)