Orbánnak mennie kell

 
„Ó, átkos ész, ajándék, melyek így
Szédítni bírtok!”
(W. Shakespeare: Hamlet, dán királyfi
Ford Arany János)
2012. szeptemberében ismét összeül Magyarország parlamentje – a nemzetre szégyent hozó Orbán Viktornak ott el kell búcsúznia a politikától.
„Az az ember” ott lesz vele egész életében, ahogy Kádár János sem tudott megbirkózni az alattomban megölt Nagy Imre, és az ugyancsak gyáva gyilkos Claudius sem Hamlet atyjának szellemével. („meglopta …ezt a biztos órát”)
Egy hidegfejű, alattomos, gyáva gyilkosság történt 2004-ben Magyarországon. Éjszaka, álmában mészárolta le örmény szobatársát egy békefenntartó képzés (!) során az azeri gyilkos. Visszaélt vendéglátói jogunkkal, hisz semleges területet biztosítottunk ősi ellenségek békülésére. A naivitást a bírósági eljárás és ítélet billentette helyre.
Most – úgy tudni – egy ajándék ígéretére Orbán Viktor az egész országot megbélyegző alkut kötött a gyilkosokkal.. Hitegették? Becsapták? Ha így lett volna, kötelessége lett volna a baltás gyilkos szabadon engedése hírére haladéktalanul berendeltetni Azerbajdzsán diplomáciai képviselőjét, és jegyzékben követelni a gyilkos azonnali vissza-börtönzését, vagy visszajuttatását magyarországi börtönébe.
Orbán ezt nem tette meg, így cinkosa lett az alattomban támadó gyilkosnak – ahogy Kádár is cinkosa lett a november 4-én hajnalban egy országot alattomosan lerohanó diktatúrának. Látszat-diplomáciai lépések itt nem elegendők.
Orbánnak mennie kell. Kiléptette magát Európából s célponttá tette nemzetünket, megalázta becsületünket. „A magyarság…mindenek előtt erkölcs példa.” – írta annak idején Németh László.  Ebből nem engedhetünk, ezt sárba tiporni senkinek nincs joga.
2012. szeptember 2.