Csak magyaroknak

striker, 2013. március 17.

Nagyon rég volt ilyen szomorú március 15-ikénk. Amiről itt írok, megírhatnám angolul is a blog angol nyelvű oldalán, de nem értené senki rajtunk kívül.

Kora reggel kocsiba ültem. Felelőtlenség volt? Nem - mert nem nyugat felé indultam, hanem lakóhelyem felől dél felé, Budapestre. 14-én még tanítottam az egyetemen, délután 14:14-kor már megüzenték, hogy hó és karambol miatt állnak Nyugat-Magyarország felé az autópályák. Estig tanítottam, a hallgatók közül volt, aki arra kért, hogy fejezzük be 6-kor, hogy hazajuthasson, de 17:30-kor jelezte, hogy mostmár Pesten marad, mert nincs Komárom-Esztergom felé busz. Mert persze a mobiljukon sokan figyelték, haza tudnak-e jutni óra után, ünnep előtt.

Az ünnepre természetesen készültem, hiszen nyilvános programot hirdettem meg rá az interneten itt: - https://www.facebook.com/Marcius15 - de a várható hideg és bizonytalanság miatt a családomat 'felmentettem' a részvétel alól. Másnap korán autóba ültem, hogy reggel 8-kor már a Batthyány-örökmécsesnél lehessek. Miért nem vonattal? Hát bizony 6 órától kezdve egyfolytában kongatta a vészharangot a Kossuth-rádió, hogy senki ne mozduljon ki otthonról, és hogy hétfőig (!) nem ajánlatos útra kelni. Majd azt is, hogy a kültéri állami megemlékezések máshogy lesznek lebonyolítva Budapesten.

Mármost a vonatot bizony le lehet parancsszóra állítani, és évtizedes tapasztalatom szerint a vonatnak árt a hideg, a meleg, a hó és a szél, s van, amikor az ember maga stoppol, de éppenséggel olyan is volt, hogy én vittem be a stoppoló MÁV-osokat a szolgálati helyükre. Márpedig most be kellett érnem.

Alig-alig volt hó a régi 2-es úton. Óvatosságból mentem azon, mert az új 2-es utat bármikor le lehet zárni egy-két rendőrautóval. És valahogy nagyon úgy tűnt, hogy az államhatalom legfőbb törekvése 2013. március 15-én reggel az volt, hogy az emberek ne menjenek be Budapestre. Két hókotróval találkoztam az 50 kilométeres úton - mindkettő felemelt kotrólapáttal jött, noha az egyik hókásában szemből, tehát lett volna mit arrébb tolni, de valahová sietett.

Az igazi meglepetés az Örökmécsesnél várt. 8:05-kor a Szabadság téri kijárat felé beállt egy rendőrautó. 8:20 körül egy másik kék-fehér behajtott az Örökmécseshez, miközben messziről szirénázás hallatszott. Amikor elindultam gyalog a kocsim felé, egy újabb ezüst-kék hajtott el keresztben. A Szalay utcai kapitányság előtt 4-5 rendőr ült sárga mellényes készültségben egy kisbuszban. A Körúton egy másik kék-fehér kisbusz ment el előttem.

Kedves Barátaim, mi ez, ha nem rendőri készültség? Mi ez, ha nem az államhatalom félelme egy nemzeti ünneptől, a nép megjelenésétől a közterületen? Pocsék érzés volt látni.

Az autóban sorba jöttek a hírek a Kossuth-rádióból: lemondták a kültéri állami megemlékezéseket, és kérik a többi szervezőtől is, hogy a kültérieket ne tartsák meg. Azután jöttek a hírek arról hogy a nem-állami megemlékezéseket is lemondják a szervezők.

És amikor minden rendezvényt lemondtak az ellenzéki oldalról is, akkor 11-tájban Pintér Sándor belügyminiszter riadót jelentett be. Vége lett a parának? Eddig az volt a legfontosabb, hogy pisszenés se legyen Budapesten? És ráadásul nem tudnak egyszerre kétfelé figyelni, amire minden átlagos háziasszony képes? Azután beindult az öndicséret-áradat saját helytállásukról. Bár az, hogy csavarkulcs helyett fűrésszel bontották meg az autópálya-szalagkorlátot, még a gyerekeknek is föltűnt - nem láttak még fűrésszel végrehajtott Forma 1-es kerékcserét. A többi - az egész gyalázatos újabb nemzet-megosztás - jól követhető az interneten és minden médiumban.

Szégyenletes volt. Ezt minek posztoljam angolul?