Az ombudsman ugyanarról

2012. szeptember 2-iki blogbejegyzésemben - Orbánnak mennie kell - azt írtam, hogy Orbán Viktor a nemzet becsületét alázta meg az azeri baltás gyilkos kiadatásával.
Szabó Máté ombudsmannak a 2012. december 8-án a sajtóban ismertetett vonatkozó álláspontja a kormányt említi felelősként és szerinte az ország szuverenitása sérült. Az alábbiakban idézem az Origo írását.
Nem tudom, volt-e jegyzőkönyvezett  kormánydöntés a tárgyban annak idején. Az ombudsman feltételezi, hogy igen, s ezért beszél a kormány felelősségéről:
http://www.origo.hu/itthon/20121207-szabo-mate-vizsgalata-az-azeri-baltas-gyilkos-kiadatasarol.html
„Az ombudsman álláspontja szerint a magyar kormánynak tisztában kellett lennie azzal, hogy az azeriek szemében az elítélt úgynevezett "hazafias tettet" követett el, amikor Budapesten brutálisan meggyilkolta védtelen örmény NATO-szemináriumi társát. Ezért szinte biztosra vehető volt, hogy ha átszállítják Azerbajdzsánba, ott őt kegyelemmel szabadon engedik.
Az azeri fél nyilatkozatát megelőző magyar hozzájárulás - vagyis a két aktus időbeni felcserélése - ilyen körülmények között kétségessé teszi a jogállamiság és az abból fakadó jogbiztonság követelményének érvényesülését, és a nemzetközi jogi kötelezettségek jóhiszemű teljesítését.
Szabó Máté szerint a magyar kormány nem járt el eléggé körültekintően akkor sem, amikor nem kért garanciát arra, hogy az azeri állam nem ad kegyelmet az életfogytiglanra ítélt katonatisztnek. A garanciákhoz való ragaszkodásra szükség lett volna ahhoz, hogy Magyarország eljárását utólag jóhiszeműnek minősíthessük. Miután azonban ez a garanciakérés nem történt meg, a magyar és a nemzetközi közvélemény egy része rosszhiszemű döntésként értékeli az Azerbajdzsánba való átszállításhoz adott kormányzati hozzájárulást. A biztosítékok kérésének elmaradása közvetlenül veszélyeztette a jogállamiság elvének érvényesülését és az abból fakadó jogbiztonság követelményét.
Az ombudsman rámutatott, hogy a garancia nélkül hozott döntés a büntetés további végrehajtásáról gyengíthette a hazai és a nemzetközi büntető igazságszolgáltatásba vetett állampolgári bizalmat, hiszen a kiadatás így egyfajta kegyelmi döntést tett lehetővé, felülírva a magyar bíróság ítéletét - egy jogerős határozatot. Az elítéltet a magyar bíróság bűnösnek találta az egyik legsúlyosabb bűncselekmény elkövetésében, és megfelelően súlyos, életfogytig tartó szabadságvesztés büntetést szabott ki rá, ami viszont a büntetés-végrehajtás külön garanciák nélküli átengedésével mintegy azonnali kegyelemre változott. Ezáltal sérült az azonos súlyú bűncselekményért azonos büntetés kiszabását követelő, törvény előtti egyenlőség elve, illetve azt az azeri elnöki kegyelem felülírta, ami a kiadatás nélkül nem érvényesülhetett volna.
A biztos felkérte Magyarország miniszterelnökét, hívja fel a közigazgatási és igazságügyi miniszter figyelmét arra, hogy a magyar szervek hasonló esetekben a jelentésében foglalt szempontok figyelembevételével járjanak el, hiszen sérült a magyar állam szuverenitása, amikor egy másik állam elnöki kegyelme felülírta a független magyar bíróság jogerős döntését.”
Döntse el ki-ki, hogy az ország szuverenitásának (magyarul: önállóságának, önrendelkezésének, függetlenségének) megsértése saját állampolgárai részéről milyen jogi-politikai jogállással és jelzővel illethető. A hatályos Büntető Törvénykönyv így rendelkezik a függetlenség megsértésének tényállásáról:
144.§. (1) Az a magyar állampolgár, aki abból a célból, hogy a Magyar Köztársaság függetlenségét, területi épségét, vagy alkotmányos rendjét sértse, külföldi kormánnyal vagy külföldi szervezettel kapcsolatot vesz fel vagy tart fenn, bűntettet követ el, és öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
(2) A büntetés tíz évtől tizenöt évig terjedő vagy életfogytig tartó szabadságvesztés, ha a hazaárulást
a) súlyos hátrányt okozva
b) állami szolgálat vagy hivatalos megbízatás felhasználásával
c) háború idején
d) külföldi fegyveres erőnek behívásával vagy igénybevételével követik el.
(3) Aki hazaárulásra irányuló előkészületet követ el, bűntett miatt egy évtől öt évig, háború idején két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.