PÉNZCSÖRGÉS ÉS PEDOFÍLIA

Hogyan indult a reformáció? Ezt a tételt húztam ki ötven évvel ezelőtt vallástörténeti vizsgámon. Úgysem hiszi el senki, hogy ahhoz, hogy az ember reményei szerint diplomás/okleveles népművelő (!) lehessen, a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem bölcsészkarán 1973-ban vallástörténetet is kellett tanulnia. Amennyire ennek a mai, önmagát nagyon kereszténynek hirdető magyar kormánynak a felsőoktatási követelményrendszerét ismerem, a közösségszervezővé és középfokú közművelődési szakemberré lefokozott képzettségnek jelenleg nem kötelező eleme a vallások, benne a reformáció történetének ismerete.
Visszatérve: a vallástörténetet Lukács József tanította nekünk, több mint negyvenedmagammal hallgattuk hétről-hétre elképesztő tudásgazdagságú óráit.
A vizsgán nagy küzdelem folyt egy jó jegyért. Az előttem vizsgázók közül kettőt kellett végighallgatnom, míg rám került a sor. A jól bevált diák-taktikát követték, vagyis szó szerint Ádám-Évánál kezdték, hogy mire a kihúzott tételükig eljutottak, már meglegyen egy reménybeli négyes. Volt időm kidolgozni a feleletemet az egész történelmi korszak-bevezetővel pápai államostul meg búcsúcédulástul, de a sok átlátszó szócséplés hallatán teljesen begazoltam.

Nagysokára sorra kerülve félretettem az előzményeket és azonnal a wittenbergi Vártemplom kapujára tűzött Luther pontok emltésével kezdtem a feleletem, miszerint azzal indult a reformáció 1517-ben. "Akkor sorolja fel azt a 95 pontot!" - mondta erre professzorom.

Na, ez fejből nem ment. Néhány főbb tétel említése után megállapodtunk egy elégségesben, de a 2-es számjegyet Lukács József olyan kínnal véste be az indexembe, mintha életében először írta volna le.

Azért aztán később utánajártam ennek a 95 pontnak, különösképpen amikor negyven évvel később művelődés- és kultúraelméletet tanítottam a hasonló célú képzésben.

Ilyen előzmények után tegnap kissé mellbevágott, hogy a napjainkban folyó, református püspököt is érintő kegyelmi vitákban az egyik hírportálon, az Indexen ezt olvastam:

„Steinbach József dunántúli püspök azonban kiállt a korábbi miniszter mellett. Szerinte ha Balog Zoltán jó volt akkor, amikor támogatásokat szerzett az egyháznak, legyen jó a mostani nehezebb időkben is.”

Hogyan vethető össze a mérhető a mérhetetlennel? A pénz az erkölccsel? Hogyan értékelheti egy mércével egy református hívőket képviselő-vezető személy a pénzt és az üdvösséget? Vajon hogyan viszonyul ez a püspöki "érvelés" a reformációt elindító pontok közül e kettőhöz, melyek így hangzanak:

"27. Emberi balgaságot hirdetnek, amikor azt mondják, hogy mihelyt a ládába dobott pénz megcsörren, a lélek azonnal a mennybe száll.

28. Csak annyi bizonyos, hogy a ládában megcsörrenő pénz által nagyra nőhet a haszonlesés és a kapzsiság."

Hiszen a pénz és az erkölcsi tisztaság elhatárolásáról szólt az egész reformáció-gondolat. A fent idézett püspöki nyilatkozat valami meggondolatlan vagy éppen nagyon is tudatos XXI. századi, anyagias állami ellen-reformáció lenne az "annyit érsz amennyid van" eszmerendszer keretében?

Egy nagyobb rakás pénzért eltussolható akár a pedofília pártolása is?

Nincs több kérdésem. De a válaszom egyértelmű: NEM!

Csakhogy ennek eléréséhez a mai Magyarországon nem a vallási, hanem az állami irányítást kellene megreformálni, hogy ne érjen többet a péncsörgés mint az erkölcs. Lenne hozzá kolostor-kapu is, ahová ki lehetne tűzni a megtisztuláshoz szükséges téziseket.