KORUNK NAGY POLITIKAI SZÉLHÁMOSA

Hosszadalmas viták folynak a sajtóban és a közösségi térben az ország miniszterelnökének zsenialitásáról. Hogy zseni-e, vagy éppenséggel gonosztevő. Néha Kádár Jánossal vetik össze, manapság - miután a koronavírus járvány ellen felállított Operatív Törzs felelős (?) vezetője is mai miniszterelnökünk saját maga - felmerül kettőjük között az is, hogy 1956 politikai vérbosszú, vagy Magyarországnak a pandémiában tragikusan elhunytak lakosságarányosan számítva Európában az utolsók között szereplő eredménye  a nagyobb bűn-e vajon.

A legjobb barátommal kamaszkorunkban parázs vitánk volt arról, hogy ha egy focimeccsen mindkét csapat rosszul játszik, mondható-e mégis valamelyikről, hogy az jobb volt? Abban állapodtunk meg, hogy nem: a "jó" kifejezés nem használható rájuk ebben az esetben.

Így van ez most is, de véleményem szerint más okból. Kádár János egy politikus volt, aki a kossuth-i értelemben vett egzigenciák szerint cselekedett. Ez volt a mozgástere. Ebben is hasonlítottak egymásra Nagy Imrével. Ha Nagy Imre valóban parancsot adott volna a katonai és polgári ellenállásra 1956. november 4-én hajnalban, akkor óriási vérfürdő következett volna be. Ezt ő, amennyire tudom, nem vállalta  fel. Kádár János is, úgy hiszem, el akarta kerülni az ilyen léptékű vérfürdőt. Nem menthető fel a kivégeztetett százakért, s a politikustársaival, így a Nagy Imrével való leszámolás alól sem. Viszont úgy tűnik, volt egy politikai célja: a modus vivendi, az ország tovább-létezésének biztosítása egy ismét és még jobban megszállt Magyarországon.

Erkölcsi ítélethozatalkor nem csak a bűnös lépés/ek/ meghozatalát szükséges figyelembe venni, hanem az adott helyzetben rendelkezésre álló döntési mozgásteret is.

A fenti két felvezető szál vonatkozásában ez utóbbit venném előre. Orbán Viktor esetében ugyanis az ő döntési mozgásterét nem korlátozta és korlátozza sem elnyomó hadsereg, sem késélen táncoló nemzetközi politikai konfrontációs szituáció, vagy bosszúszomjas belső erő.Orbán Viktor jogilag is független (bár nem teljesen jogszerű) pályát hozott létre a pandémiás veszélyhelyzet meghirdettetésével. Tehát döntési mozgástere - az 1956 utáni Kádár Jánossal szemben - korlátlan. E szempontból tehát Orbán nem menthető fel semmivel.

A másik szál a politikai, vagy inkább a politikusi dimenzió, azon bizonyos kossuthi-i egzigenciák kérdésköre. Itt az a bökkenő, hogy kossuth-i értelemben Orbán Viktor nem tekinthető politikusnak. Saját zsebre játszik, mégha azt a a ruhát, aminek a zsebét tömi, mások hordják is.

Ő nem játssza a focimeccset, hanem a körülményeket alakítja úgy, hogy más ne nyerhessen. A civilek a Norvég Alapból például semmiképp - még ha az ország fejlesztésének többi fontos területe ennek többszörösét veszíti el, akkor se.

Azaz jelenlegi miniszterelnökünk nem egy politikus, hanem véleményem szerint egy politikai szélhámos. Ez azért Rényi Dániel 2020-ban megjelent könyvéből is kiderül, de nézzük meg a köz forrását, hogyan határozza meg a magyar Wikipédia a szélhámost:

"A szélhámosság fogalmának három kulcsfontosságú feltétele van:

• a szélhámossal ellentétben a másik fél valami miatt nem elégségesen tájékozott a valóságos helyzetről, a valóságtól eltérő illúziója van a másik félnek;

• a szélhámos aktívan cselekszik azért, hogy ez az illúzió létrejöjjön, ez nevezhető szándékos félrevezetésnek is;

• a félrevezető illúzió következtében érdemtelennek tartott előnyre tesz szert a szélhámos"

Van, aki nem ismer rá mondjuk a járványhelyzet "kezelésének" vagy a "migráns kérdésnek" a hazai módszertanára? De hasonló a kommunikációs- és eljárástechnika az Európai Uniós és bizottsági eljárások tárgyalása és kezelése esetében is, és sorolható lehetne ezernyi példa az elmúlt szűk 12 évből, de így volt ez már a "nem közgyűlés" nevezetes tokaji borügylet esetében is.

A szélhámosság mindig egyéni érdekből, egyéni haszonért folytatott tevékenység. Sosem egy nemzet érdekében történik. Szélhámosság volt a lélegeztetőgép-beszerzés, a kínai és orosz vakcina-történet, az egész kipcsak- és türkbiznisz - és óriási nagy szélhámosság a gödi Samsung-ügylet. Meg persze szélhámosság az egész Karmelitázás, és ugye amikor reformátusként korábban katolikus templom szószékére állt. Amiként szélhámosság az is, amit az egyházak és felekezetek lepénzelésével és megosztásával csinált. A felcsúti stadiont kár is emlegetni, az egyszer a magyar futball műemléke és szimbóluma lesz, hiszen a magyar foci se kerül jobb helyre, mint egykor a Rottenbiller utca fakockái.

Ha valamire, akkor egyszer majd erre lehetünk büszkék. A My Fair Lady magyar származású, önmagát tévedhetetlennek vélő Kárpáthy Zoltánja után a világ számon fog tartani minket magyarokat a XXI. században is, hogy mi adtuk a modern történelem legnagyobb politikai szélhámosát.

(https://hu.wikipedia.org/wiki/Sz%C3%A9lh%C3%A1moss%C3%A1g)