Jelenlegi hely
KESKENY PALLÓN
striker, 2024. március 12.
Az ember leginkább csak hümmög ezen a csilivili amcsi Oscar-hepajon. A megabiznisz nagy ünnepén.
De azért nagyon örülök, hogy a tudós és a társadalom kérdését felvető Oppenheimer-film nyert néhányat. Piszkosul alapos munkát végeztek mindannyian.
Első kézből tudom. És ezért nem is a filmről fogok írni. Az apám végigélte és végigcsinálta ugyanezt kicsiben. Kicsiben, de ugyanígy élesben. Mindvégig keskeny pallón járt – ő is, akárcsak a megafilm történeti hősei. Súlyos társadalmi-etikai kérdések közepette.
Amerikában élt apám is. Fizikusmérnök-feltaláló volt ő is, és baloldali volt ő is...
Gyűlölöm a pont-pont-pontot. De ezúttal nem folytatom - még.
Ide teszek egymás mellé illesztett fotókat az igazi és a filmbéli Oppenheimerről, meg apámról, munkahelye, a chicagoi Zenith-gyár 1943. augusztusi lapszámából. Hogy legalább érzékeltessem egy kicsit.
Kitűnő, hajszálpontos film. Nekem a moziban néha dermesztően az volt. (Olyan családban éltem, ahol beszéltek a múltról.)
Cillian Murphy beszéde az Oscar-díj átvételekor méltó üzenete az egésznek. Érdemes rákattintani.
Úgyse hallják, de baromi nagy gratula.
