JÁSZKÍSÉR 1974. NOVEMBER 7.

Can Togay, Jolsvai András, Horváth Attila, Angelusz Iván és Nagy Árpád figyelmébe - Márai-Grosschmidt Botond emlékére.

Ünnepnap volt – de mivel „önkéntes” munkán voltunk, kivittek minket aznap is cukorrépát húzni. A sáros ősz miatt nem tudtak rámenni a mezőre a gépek – ezért mentünk egyetemistaként egy hét „társadalmi munkára”.

Ez a november 7-iki már a harmadik-negyedik nap volt, addigra egy kicsit összehozott néhányunkat ez a fél-katonai hely, ahol reggelente körlet-ellenőrzés is volt. Nem tűrtük jól, de erről majd máskor.

Az országban másoknak ünnepnap reggelén felkászálódtunk a katonai Csepel-teherautóra, és elindítottak minket a cukorrépa-föld felé.

A zötykölődés közepette valamelyikünk rákezdte, és hamarosan zengett a ponyva alatt a kocsi: „Éljen május elseje, énekszó és tánc köszöntse...” Aztán jött az „Április négyről szóljon az ének, felszabadultan zengje a nép…” Nem tudom, hány olyan dalt énekeltünk még el azon a húszperces úton, aminek köze se volt nov héthez, de mégis. Egyszercsak kifogytunk.

És akkor, egy hosszú percnyi némaság után, kiszakadt belőlünk a Himnusz.  Utána nagy-nagy csend.