HÚSZ ÉVE – A LONDONI MAGYAR KULTURÁLIS KÖZPONT INDÍTÁSA

1998. május 4-én, húsz évvel ezelőtt indultam el Londonba, hogy beindítsam az addig még csak tervekben és előkészítő elemzésekben létező Londoni Magyar Kulturális Központot. Korábban, a II. Világháborút követően egy rövid ideig működött ugyan Londonban egy Magyar Intézet, de a hidegháború kölcsönös kormányintézkedései következtében – a British Council pesti bezáratását követően – véget vetettek nyúlfarknyi létének. Az az ingatlan sem volt már elérhető e célra – ennek pályázatom megírásakor utána néztem.

A rendszerváltást követően azonnal tervezni kezdte a kormányon lévő MDF kultúrdiplomáciája a londoni központ újraindítását, pontosabban létrehozását. De az ilyesmi nem megy könnyen. Így a második kormány, az immár MSzP-SzDSz koalíció jutott el a létesítést elhatározó kormányrendeletig, majd 1997-ben a vezetői pályázat kiírásáig. Nekem eszembe sem jutott pályázni – akkor, annak az évnek a decemberében került az Országgyűlés elé az ún. „kulturális alaptörvény” tervezete, aminek előkészítő munkájára már eredetileg, 1990-ben is a kulturális tárcához hívtak, s amit 1991. márciusában el is vállaltam. A törvény-előkészítés kacskaringós útja négy miniszter és számos közigazgatási államtitkár valamint kulturális helyettes államtitkár Szküllái és Kharübdiszei között hányódott vagy éppen lavírozott, többnyire csekély támogatottsággal. A törvényszöveg operatív tárcafelelőseként sok év egyeztető munkája, majd országgyűlési szakbizottsági vitái után igencsak vártam azt a nagyon-nagyon lassan bekövetkező kormány- majd parlamenti ülést

Hallottunk a készülő londoni kulturális központról, de a tárcán belüli közvélekedés az volt, hogy valamelyik helyettes államtitkár készül kimenni, így nem is foglalkoztam vele – egyébként is akkor alapítottam új családot, azaz ténylegesen baba-várással voltam elfoglalva. Ám szóltak, hogy pályázzam meg az londoni vezetői állást, mégpedig maga az egyik, általam is jelöltnek hitt vezető. Meglehetősen meglepődtem, de hamar két tűz közé kerültem, mert otthon is támogatást kaptam az ötletre. Ingadozásom egészen odáig tartott, míg a karácsonyi ünnepek alatt mozgásképtelenné rándítottam a derekam, és így szó szerint nem tehettem mást, mint fektemben végiggondoltam a pályázatot, a feladatot – a lehetőséget valami újra. Hiszen a kulturális alaptörvényt – benne az alapvetően új közművelődési fejezettel – már jóváhagyta az Országgyűlés, tehát minisztériumi ’küldetésem’ lezárult. A tárcánál eltöltött évek alatt a kulturális szakterületre rálátást szereztem, mellyel párhuzamosan folyamatosan tartottam előadásokat az egyetemen az általános kultúraelméletről magyarul, a felnőttoktatásban a magyar kultúráról angolul, konferenciákon pedig ahogy épp kellett. Angliai tapasztalataim pedig az épp húsz évvel korábbi, 1977-78-as ’megpattanásomból’ vagy ahogy az irataimra írták „disszidált” évemből nem mentek még ki az emlékezetemből.

Egészen megjött a kedvem ehhez a nemzetközi horizontú Magyarország- és kultúra-képviselethez, ráadásul az előző évben megszereztem a PhD-t az ELTÉ-n, tehát a tudományos együttműködések előkészítéséhez is rendelkeztem a brit világban különösen fontos formális fokozattal.

A pályázatba beletettem a hagyományos és akkor új érintkezési és találkozási megoldásokat a Magyar Szalontól a filmklubon át az önálló, hazai leágazásokhoz elvezető honlapig – figyelembe véve a brit és a kinti, erősen szegmentált emigráns magyarok potenciális érdeklődési területeit.

Benyújtottam a jelentkezésem, de mondták, hogy nem én vagyok az esélyes, mert van igazi kedvenc is. Úgyhogy meglepődtem, hogy mégis sikerült elnyerni az alapító igazgatói posztot. A pályázatom kidolgozottságával indokolták a dolgot, később a Magyarország képe, MTA Stratégiai Kutatási Program kiadványban meg is jelentette egy akadémiai bizottság – tartalmi része itt el is olvasható.

Márciusban egy néhány napos útra kimentem bemutatkozni a Nagykövetségen – elsősorban a diplomatáknak és a kinti magyarok érdeklődő közösségeinek.

Azután 1998. május 4-ikén két bőrönddel, bennük egy pecséttel útnak eredtünk a Londoni Magyar Kulturális Központ létrehozására.