A FA MESTER

Zen kōan

Ezen a tavaszon a szomszéd diófája hozott néhány rügyet, de aztán kiszáradt. Addig mindig frissen hajlongott lombja a tavaszi szélben, most üresen meredeztek ágai, míg a környék többi fája szépen kizöldült. Mindenki sajnálta.

Járvány tört ki az országban. Az embereknek otthon kellett maradniuk. Z. erkélye épp a fára nézett, a szép tavaszi időben egyre többet ült ki oda. Szeretett fényképezni, a madarak meg szívesen jöttek az ága-bogas, kiszáradt fára. Heteken át fényképezte az ágakra telepedő énekelő, vagy a fában kukacok meg rovarok után kutató madarakat. A körös-körül röpködő fecskéket nehéz volt elkapnia, mert vagy túl messze voltak, vagy eltakarták őket a fa ágai.

Sokszor próbálkozott, volt, hogy egy órát is ült kint, hogy végre sikerüljön egy jó kép. Aztán egyszer, amikor egy viharos esten megnézte az aznap készített fotókat, nem akart hinni a szemének. Olyan képet pillantott meg, amilyet még sohasem. Látni lehetett rajta a fa ága mögött repülő fecskét.

Másnap épp a híreket olvasgatta, hogy az országgyűlés egyhangúan megszavazta a rendkívüli járványidőszak végét. Ekkor hatalmas dübörgés-recsegés hallatszott, remegett a ház. Kiszaladt az erkélyre – lent ott feküdt a fa, teljesen kitöltve a parányi kertet.