2024. MÁRCIUS 15. - ELTÉRŐ SZEMPONTOKBÓL

A forradalom örökségének megünneplése nem szokott a mindenkori hatalom profiljába vágni, jól kell ilyenkor forgatnia a szavakat. Hiszen mégsem mondhatja azt az aktuális kormányfő, hogy na rajta, lázadjatok ellenem, számoljatok le velem fiatalok, kövessétek a '48-as hagyományt! Persze ami az utóbbi években történik az azért kissé túlzás, ugyanis ha a hatalom azt mondja el újra- és újra a forradalom napján, hogy aki ellenzéki és mást akar, az ellenség meg áruló, az olyan, amitől Petőfi forogna a sírjában, ha lenne neki ilyen. Igazi régésznek való feladat: kimenni pl. Barguzinba meg Segesvár-Fehéregyháza mellé és ott figyelni a sírokat egy ilyen március 15-iki Orbán-beszéd alatt. Amelyikben forgolódik valaki, az Petőfi. Ha lehet hinni a magyar szólásmondásoknak.

Nem lázítani megy a Múzeumhoz a kormányfő - miért is nem a Parlament előtt beszél? - hanem csak, ahogy az a Múzeum-kertben A Pál utcai fiúk szerint szokás volt: einstandolni. Hogy újra- és újra elmondja: én uralok itt mindent, s ha akarom, a ti összes üveggolyótok a miénk. Mert gyengébbek vagytok. Egy szavamba kerül.

Odaszállíttatja rajongó közönségét buszon. Vajon leszünk-e afféle Patyomkin-ország, ahol csak annyi a támogató, akiket a vezér elé hoznak? Ott azért nem tartunk, de a "dva bratanki" másik fele, a lengyelek mintha már nem tolonganának ott.

 

Aztán még van két másik ambíció március 15-éken: az ellenzéké, aki hatalomra szeretne jutni, meg az egyebeké, akiknek csinálniuk kell valamit. Az ellenzék új reménye idén a Magyar Péter-féle kezdeményezés. Jeles személyiségeket és nagy tömeget állított maga mellé - bizony, mint fuldoklónak a szalmaszál.

A 12 pont is nagyjából rendben van, hiszen a teljes ellenzéki paletta ezeket hozza fel parlamenten belül és kívül egyre bőbb évtizede (ilyen fokozás a nyelvtanunkban nincs, csak a valóságunkban).

Mégis, kellene hozzá +1 pont. Éppenséggel az önkormányzatiság helyreállítása. Ugyanis az idei 12 pont jórészt egy mai központi hatalom más döntéseket hozó új központi hatalmát szándékozik kitűzni és követendő célnak kínálni.

Ám ez kevés: egy ország lakosságát megilleti a jog, az anyagi lehetőség és a biztonság, hogy lakóhelyének jelenét és jövőjét autonóm módon befolyásolhassa. Nem maradhatnak a települési önkormányzatok - főként a polgármesterek - a mindenkori központi kormányzat kiszolgáltatott és ezért kiszolgáló marionett-figurái. Az utóbbi jelzett évtized mutatja, hogy az önkormányzati erőforrások kormányzati einstandolása a ma visszaélésszerűen papíron létező veszélyhelyzetből valódi veszélyhelyzetekbe tudja juttatni a helyi lakosságot. Ezt meg kellene állítani.

 

Budapesten épp az önkormányzat került olyan helyzetbe, hogy ebben a nagy megszorultságában mégis kellett valamit csinálnia március 15-én, ez tehát a megemlékezések harmadik fajtája.

A főváros maga ellenzéki, összefogott tehát azokkal, akik ellenzékiként elértek valamit: a diákfiatalokkal együtt ünnepelt. És olyanokkal, akik egy életre megszenvedték az önkényt: Ádám Zoltán egyetemről eltávolított tanárral és az életből eltávolított Navalnij özvegyével.

Erkölcsi jellegű demonstrációnak éreztem. Hiszen itt nem lehetett mocskolódva skandálni, "csak" támogatni azokat, akik nem akarják feladni demokratikus szabadságjogaikat és az alapvetően etikai indíttatású szolidaritást egymásért és a közös jövőnkért.

 

Nagyon örülök, hogy sok-sokezren mentek el azért a szalmaszálért. És másik, vagy átfedő sokezrek az önkormányzatiságba és a fiatalságba vetett remény demonstrációjára.

 

Az ilyenkor szokássá vált "hányan voltak" sajtó-számháborúját nem igazán csípem, így zárásképpen három fotót csatolok, ha már verbálisan is eltérő szempontokról írok, legyen vizuális illusztráció is.

Egy online sajtócikkről a beszámolót, hányan voltak a fővárosi demonstráción 17:08-kor. Hozzá két saját helyszíni fotómat a kivetítőről és visszafelé felemelt telómról, a fényképek adafile-jából kiolvasható módon 17:06-ból. A kivetítő a telefotóval a hátsó fertályt mutatja, az én fotóm közvetlenül a színpad előtt készült, a két kép mélységben kiegészíti egymást. No komment, ahogy szokták mondani.