kultúra

Jelezték, hogy elfogyott az Írók Boltjában (1061 Budapest, Andrássy út 45.) Belső tél című verseskötetem. A napokban leszállítottam néhány példányt, így ismét kapható lesz.
Ha elfogyna, bárki szólhat, írhat nekem.

A magyarság legnagyobb művészeti diadala immár másodszor maga a tragikus önmeghasonlás.

„Bújt az üldözött s felé
Kard nyúl barlangjában,
Szerte nézett, s nem lelé
Honját a hazában”

Leleményes Odüsszeuszként próbálunk hajózni még néhányan e honban, hogy Szküllák és Kharübdiszek el ne ragadják a hajónkat, s juthassunk át a holnapi létbe – méghozzá úgy, hogy valamicskét hozzá is rakhassunk a közöshöz.

Ez utóbbi különösképp bántja az égiek orrát. Le-lecsapnak mindenre, minek oszlopi közt bemutathat valamit a tehetség, így nincs választás: Küklópszok, Kirkék vagy rosszabbik esetben Kalüpszók szigetén kötheti ki hajóját immár bárki, aki alkot és művét bemutatni kívánja. Jobbik eset még nincs, pedig készül az is nagyonis már.

Európa védőbástyája vagyunk, ezen az eszmén nevelkedtünk. Az egri csillagokon és Szondi két apródján. S azon - ahogy Vörösmarty írta - hogy a nagy világon e kívül nincsen számunkra hely.

E szent eszmék találkozási pontján élünk. Oda vetődtem a minap, ahol e két nemzeti gondolat a magyar valóságban összefut: a budapesti Szondi és Vörösmarty utcák kereszteződési pontjára. A gyönyörű késő őszi napsütésben felnéztem hazám és szülővárosom egére, és ez a bástya magasodott előttem.

A reménytelenség és önmagába zárkózás bástyája. A kiúttalanság és a kitérdekel, szarok rá bástyája.

Ma reggel kimentem a kertembe, és ezt találtam. Itt van ami eszembe jutott róla - talán a színe miatt:

Mégis hagyjuk, hogy így legyen

Bródy Jánosnak szomorú para-frázis

Jól látom, hogy nyílik még a sárga rózsa?

Úgy látom, hogy hallgattunk a hazug szóra.

Jól látom, hogy mindig mindent megbocsátunk?

Úgy látom, hogy megtagadtuk minden álmunk, minden álmunk.

Virágok közt veled lenni, tudom szép volna kedvesem.

Itt a szünidő, turisták özönlik el a várost, menjünk mi is moziba! Ha már sikeresen és épségben átadtuk a vendég-gyerekeket pesti szüleiknek és megettük a görög kaját (szolidaritásból?) nézzük mi van itt filmekből - hát pláza-kínálat. Telefonos segítség barátoktól: nézzettek ki valamit a Pesti Estből az art-mozikban. O.K.! Legyen a Liza a rókatündér, úgyis jókat olvastunk róla néhány hónapja, még negyedóránk van, irány a Toldi.