SZEXISTA KÖZMÉDIA

Azt hittem, néhány nap elég ahhoz, hogy elfelejtsem a mai magyar közkultúra egyik legnagyobb nyelvbotlását, de úgy tűnik, van benne rendszer – a magyar közmédia szexista.

Igen, a magyar értékeket szúrta hátba Knézy Jenő riporter, amikor a női kajakosok egyik óriási olimpiai győzelmét azon nyomban „férfimunkának” nevezte. Nyelvbotlás volt? Irodalmi műveltségét akarta fitogtatni? Az nem lehet, hogy olyan keveset tudjon a sportról egy sportriporter, hogy az egyik legsúlyosabb váddal illesse nézők-hallgatók milliói előtt a kajakos nőket olimpiai győzelmük pillanatában. A férfiasság-nőiesség kérdése nem először okoz neki problémát, miért nem ismerik fel felettesei? Mehetne pszichológushoz, kaphatna továbbképzést, de amíg a tetteit és szavait nem tudja meggondolni szex, azaz a nemek terén, nem kellene nagyközönség elé lépnie.

Hogy miért neveztem magyar értékeknek? Mert a sportban az efféle vádak a régi NDK-ás és a nemrégi kínai sportolónőkkel kapcsolatban bukkantak fel – de ma is terítéken vannak egyes külföldi atlétanők esetében. Honleányaink esetében ezért hátbatámadás – és sajnos újabb arculcsapás – egy ilyen „nyelvbotlás.”

Azt hittem el tudom felejteni. Azonban a nyári szünet még tart, oktatói munkám révén augusztus utolsó hetében én készítem itthon az ebédet, öt gyerekem van, nem először. A konyhában a közmédia a Kossuth rádió délelőtti műsora. A méhészkedésről kérdezi a riporternő a harminc éve méztermeléssel foglalkozó egykori gépész férfit, kérdését tréfálkozva imígyen vezetve fel: „ a méheknél a méhkirálynő, here és dolgozó felállás, amit néhány férfi irigyel, no nem a dolgozókat...” stb.

Na, itt megállt a fakanál a kezemben. Nagyon viccesnek gondolhatta a riporternő a heréket a férfiakkal asszociálni. Miért aljasul le ennyire szexistává a hazai közmédia?