Jelenlegi hely
NAPLÓ - 1977. szeptember 5.
(A Napló további részei a keresőablakba naplo szót írva és a keresésre kattintva megjelennek.)
Édua kicsit forgott néhányat a pilótaülésben, miután véget ért az a régi-régi film. Lepergett előtte megint: egy magas kőházakból épült város villamosokkal, buszokkal és autókkal, fákkal, parkokkal meg gőzölgő, vízililiomos tóval – de legfőképpen őszi napsütésben dolgukra igyekvő emberekkel, sőt, a nagy zsúfoltság közepette is arcukat napoztató kendős nénikkel meg valami tűzfal előtt önfeledtem játszó, színes kabátos kislányokkal.
- Milyen csodálatos lehetett az élet a Földön – szólt a lány, nem is tudta, kinek – ugye, Pluto?
A mellei közé tette a monitorról kis textil-gekkóját.
- Jól ellettünk volna ott – simogatta elgondolkodva. – Mi lenne, Pluto, ha kivételesen meghallgatnánk így egyfolytában a következő napot is? Úgyis átvezette az előbbiben a dátumokat, meg azt hiszem már el is múlt éjfél. Jöhet?
Rákkattintott a Gépen a következő napra, és úgy döntött, hogy most ő azon a napsütötte padon ül, ahol nem ült senki, és nem merte bevallani magának, hogy nem is a történet kell neki, csak az a hang, ami mondja.
- Nézd, Plutika, milyen szerencsénk van! Épp egy kertben folytatódik – szólt a bejegyzésre pillantva, és elindította a felolvasást.
-------------------------------------------------------------
NAPLÓ
„Kert a Wardour Streeten
este 7‑kor Szeptember 5. hétfő
Most láttam az Ok nélkül lázadó‑t James Dean‑nel. Kemény húsz évvel lemaradva vagyok most ugyanott. A beat nemzedék, James Dean, a Rock and Roll és a Beatles, a hippik után most itt a punk rock és vajon nálunk hogy lehet ezt a kort leírni? Köztársaság, NÉKOSz, fordulat éve, Rajk‑per, koncepciós perek, rehabilitálások, XX. kongresszus, Nagy Imre, konszolidáció, 60‑as évek, új hullám, Illésék, 1968, Az úton, 1972.
Azóta nagy csend. Jancsó külföldön, Latinovits meghalt.
Kis bulik, mert Hegedűs, Konrád és Szelényi teljesen elszigeteltek.
De Magyarországot kár megvadítani – akkor egyből a vörös csillag repül és verik a zsidókat. Elbaszott egy ország.
Talán ezért nem lehet párbeszédet írni magyarul. Mindenki tudja, kinek van igaza, akinek egy kis esze van és akkor ugyanazt mondanák mind a ketten
Hányódjon fel a genny
Jöjjön a forradalom ‑
bizony Babits Mihály.
1793‑95 – a franciáknak sikerült, nekünk nem
1848 – a franciáknak sikerült, nekünk nem
1919 – a (szovjeteknek) oroszoknak sikerült, nekünk nem
1956 – senkinek sem sikerült, de csak a cseheknek 1968‑ban rosszabbul, vagy ugyanúgy, mint nekünk.
Hogy egy sorba állítom ezt a négyet? Majd átértékelik 1956‑ot is, mert ellenforradalom volt a legkevésbé. Akik kezdték, a legjobbak voltak, akik fosztogattak és gyilkoltak azok pedig nem az ideológiára mentek – és ahogy befejeződött, az minden volt, csak nem a forradalmi erők győzelme – pedig ellenforradalmat csak forradalom győzhet le.
Na ennyit a történelmünkről. Csak azt ne találták volna ki, hogy „idegen ideológiák uszályába került” valaki. Ezt mondják majd rám is, jó lesz néhány évig csöndben lenni, dehát ez úgyis adott, ha visszamegyek.
1/2 8, zárják a kertet, majd folytatom.”
-------------------------------------------------------------
A lány egy kicsit beleszunyókált a hallgatásba. Amikor véget ért a kijelölt szöveg felolvasása, felriadt a csend miatt, és a monitorra nézett.
- Hát itt most volt néhány dátum, amikről amúgy sem tudok semmit. Meg nevek is. De lesz időm utánuk nézni, ha épp nagyon akarom – tette hozzá kis szájcsücsörítéssel. - Ugye, Plutikám? El ne aludj itt!
Fogta gyerekkori játékát, lekapcsolta a gépet, és Plutót a vállára téve kilibbent a vezérlőszobából.