Kapcsolat: striker@striker.hu

Legújabb tartalmak

Jelenlegi hely

Hibaüzenet

Notice: Undefined offset: 1 counter_get_browser() függvényben (/web/striker/domains/www.striker.hu/html/sites/all/modules/counter/counter.lib.inc 70 sor).

NAPLÓ - 1977. szeptember 5.

(A Napló további részei a keresőablakba naplo szót írva és a keresésre kattintva megjelennek.) 
 

 

 

Édua kicsit forgott néhányat a pilótaülésben, miután véget ért az a régi-régi film. Lepergett előtte megint: egy magas kőházakból épült város villamosokkal, buszokkal és autókkal, fákkal, parkokkal meg gőzölgő, vízililiomos tóval – de legfőképpen őszi napsütésben dolgukra igyekvő emberekkel, sőt, a nagy zsúfoltság közepette is arcukat napoztató kendős nénikkel meg valami tűzfal előtt önfeledtem játszó, színes kabátos kislányokkal.  

 

- Milyen csodálatos lehetett az élet a Földön – szólt a lány, nem is tudta, kinek – ugye, Pluto?

A mellei közé tette a monitorról kis textil-gekkóját.

- Jól ellettünk volna ott – simogatta elgondolkodva. – Mi lenne, Pluto, ha kivételesen meghallgatnánk így egyfolytában a következő napot is? Úgyis átvezette az előbbiben a dátumokat, meg azt hiszem már el is múlt éjfél. Jöhet?

 

Rákkattintott a Gépen a következő napra, és úgy döntött, hogy most ő azon a napsütötte padon ül, ahol nem ült senki, és nem merte bevallani magának, hogy nem is a történet kell neki, csak az a hang, ami mondja.

 

- Nézd, Plutika, milyen szerencsénk van! Épp egy kertben folytatódik – szólt a bejegyzésre pillantva, és elindította a felolvasást.

 

-------------------------------------------------------------

 

NAPLÓ

 

„Kert a Wardour Streeten

 

 este 7‑kor                          Szeptember 5. hétfő

 

Most láttam az Ok nélkül lázadó‑t James Dean‑nel. Kemény húsz évvel lemaradva vagyok most ugyanott. A beat nemzedék, James Dean, a Rock and Roll és a Beatles, a hippik után most itt a punk rock és vajon nálunk hogy lehet ezt a kort leírni? Köztársaság, NÉKOSz, fordulat éve, Rajk‑per, koncepciós perek, rehabilitálá­sok, XX. kong­resszus, Nagy Imre, konszolidáció, 60‑as évek, új hullám, Illésék, 1968, Az úton, 1972.

 

Azóta nagy csend. Jancsó külföldön, Latinovits meghalt.

 

Kis bulik, mert Hegedűs, Konrád és Szelényi teljesen elszi­geteltek.

 

De Magyarországot kár megvadítani – akkor egyből a vörös csillag repül és verik a zsidókat. Elbaszott egy ország.

 

Talán ezért nem lehet párbeszédet írni magyarul. Mindenki tudja, kinek van igaza, akinek egy kis esze van és akkor ugyan­azt mondanák mind a ketten

 

     Hányódjon fel a genny

     Jöjjön a forradalom ‑

  bizony Babits Mihály.

 

1793‑95 – a franciáknak sikerült, nekünk nem

1848 – a franciáknak sikerült, nekünk nem

1919 – a (szovjeteknek) oroszoknak sikerült, nekünk nem

1956 – senkinek sem sikerült, de csak a cseheknek 1968‑ban rosszabbul, vagy ugyan­úgy, mint nekünk.

 

Hogy egy sorba állítom ezt a négyet? Majd átértékelik 1956‑ot is, mert ellenforrada­lom volt a legkevésbé. Akik kezd­ték, a legjobbak voltak, akik fosztogattak és gyilkoltak azok pedig nem az ideológiára mentek – és ahogy befejeződött, az minden volt, csak nem a forradalmi erők győzelme – pedig ellen­forradal­mat csak forradalom győzhet le.

 

Na ennyit a történelmünkről. Csak azt ne találták volna ki, hogy „idegen ideológiák uszályába került” valaki. Ezt mondják majd rám is, jó lesz néhány évig csöndben lenni, dehát ez úgyis adott, ha visszamegyek.

 

1/2 8, zárják a kertet, majd folytatom.”

 

-------------------------------------------------------------

 

 

A lány egy kicsit beleszunyókált a hallgatásba. Amikor véget ért a kijelölt szöveg felolvasása, felriadt a csend miatt, és a monitorra nézett.

 

- Hát itt most volt néhány dátum, amikről amúgy sem tudok semmit. Meg nevek is. De lesz időm utánuk nézni, ha épp nagyon akarom – tette hozzá kis szájcsücsörítéssel. -  Ugye, Plutikám? El ne aludj itt!

 

Fogta gyerekkori játékát, lekapcsolta a gépet, és Plutót a vállára téve kilibbent a vezérlőszobából.