Jelenlegi hely
NAPLÓ - 1977. július 18.
(A Napló további részei a keresőablakba naplo szót írva és a keresésre kattintva megjelennek.)
Megvolt a vasárnapi turistáskodás, a hétfővel elkezdhettem az ügyintézést. Már korábban kinéztem egy telefonkönyvből a párizsi amerikai konzulátus címét, a metro térképen meg az odajutást. Az ifjúsági szállós rendrakás után felvettem a legrendesebb ingemet, ami fehér alapon épphogy látható kék és piros függőleges csíkozásával igen megfelelőnek tűnt az alkalomhoz. Sportszatyromban az útlevelem, a New School levele és a dékáni évhalasztási engedély magyar nyelvű papírja. Ez volt az első lépés afelé, hogy kiszakítsam magam a jógyerek-lét rendszeréből – az otthon megszerzett 30 napos kinn-tartózkodási vízumom tetejébe itt, külföldön egy egyéves amerikai tanuló-vízum kérelmet akartam beadni, ráadásul egy olyan országba, amire otthon nem kértem kiutazási engedélyt. Az űrhajózás nyelvén az első szökési sebességre kapcsoltam – ki akartam lépni a korlátozó fészek-melegből, hogy ezen a gömbölyű Földön szabadon mozoghassak.
NAPLÓ
1977. júl. 18.
Délben 1‑kor
Tuileirák, és megint hideg. És ma elkezdődött a küzdelem. Menekült vagyok‑e? Nem hinném. De úgy tűnik nem kapok turista útlevéllel egy évre vízumot, legalábbis délután kettőkor ez fog kiderülni. Hogy egy menekültek irodájába menjek, az bizony nem az én utam. Vajon haza kell‑e innen mennem?
Talán megpróbálom elküldeni a jelentkezési lapot a New School‑ba innen, például Chris [Hann] wales‑i címére és megvárni, míg megjön a válasz, és aztán kérni vízumot Londonban vagy Amszterdamban. Tehát nem kell olyan sötéten látni a dolgot.
Vagy itt maradok Csiba Évával, míg a levél megfordul. Gondolom menni fog.
Délután 1/4 4
a „szállodában”
Ahogy gondoltam, nem kaptam vízumot, mert nincs állandó tartózkodásom itt, Franciaországban. Vagyis hát azért ha a felvétel megvolt, és van róla papírom, akkor talán. Talán élhetetlen vagyok, kicsit nagyobb rábeszéléssel biztos lehetett volna valamit kezdeni, dehát úgy élek, amilyen vagyok.
Még megpróbálom a felvételit is megcsinálni, tehát itt maradok Párizsban. Azután jöhet Anglia, és legfeljebb megpróbálom vízum nélkül, egy hajón megközelíteni és elérni az Újvilágot. Merthát a vízumot se nekem találták ki, úgy látszik. Mert mi lenne, ha csak úgy beutaznának az emberek Amerikába.
Mindenféle spanyol, portugál, francia meg angol. Jól is néznénk ki, mi? Majd szépen belopakodunk, ahogy a Fülig Jimmy is utazik. Negyven év alatt nem változott annyit az emberiség, hogy ne lennének csempészek.
Na, mit szólsz ehhez?