Kapcsolat: striker@striker.hu

Legújabb tartalmak

Jelenlegi hely

Hibaüzenet

Notice: Undefined offset: 1 counter_get_browser() függvényben (/web/striker/domains/www.striker.hu/html/sites/all/modules/counter/counter.lib.inc 70 sor).

NAPLÓ - 1977. augusztus 1.

(A Napló további részei a keresőablakba naplo szót írva és a keresésre kattintva megjelennek.)

 

 

MÁSODIK FEJEZET – Cadenza

 

Hősünk négy képet látott maga előtt. Fiatal korában választotta ki őket egy külföldi múzeum boltjában. Ott, abban a pillanatban belé égtek ezek a jelenetek. És megvalósította mindegyiket.

 

Egyes zeneművek vége felé a szerző felfüggeszti a komponálást, és időt hagy a szólistának. A darab motívumai már ismertek, de aktuális előadója mégis szabadon szárnyalva illesztheti be saját részét a Műbe, mielőtt a Nagy Finálé bekövetkezne. Ezt cadenza-nak hívják.

 

A cadenzá-t ki-ki megkapja saját életére.

 

Minden, ami ezután következik, hősünk kitalációja, mondhatni kreációja – akár egykor élt, akár élő személyekkel vagy eseményekkel való bármi hasonlóság a puszta véletlen műve.

 

 

NAPLÓ

 

"A Csatornán                augusztus 1.

 

                            5 órakor Fr.idő

     délután                                                    szerint

                             4 órakor Angol idő

 

 

Életemben először vagyok az óceán torkolatánál.

Gyönyörű a tenger. Lélegzik, tükrözi az eget és szikrázik, mint egy hatalmas test. Talán azért zavar a sok tébláboló utas ezen a hajón, mert meg vagyok illetődve. Teljes testtel, teljes bensővel a tenger felé kell fordulnom. Bárcsak József Attila ezt láthatta volna – olyan gyönyörű része ez a Világmindenség­nek.

 

Szélcsend van, fátylon át és néha bárányfelhőkön át halvá­nyan süt a nap. Mögöttem a gépház, Illyés Gyula múltjával morog mögöttem.

 

Nándi, mennyire szerettél volna tengerre jönni, pedig nem is tudhattad, milyen – dehát mindennel így vagy. Én akkor nem is gondoltam ilyenre. Neked való élet ez, meg kellene próbál­nod. Itt egyhelyben jár az élet, nem kell semmit elintézni, nem kell hülye embe­rekkel találkozni, és bőven lehet elmélkedni, alkotni. Megértem Nemo kapitányt is, igazán őt akkor is érte­ttem, de most látom, milyen teljességet kaphat valaki az óceán­tól.

 

Most talán különösnek tartják a többiek, hogy én itt naplót írok, pedig persze hogy eszembe jutott már Pigafetta, Magellán hajónaplósa, és ugye milyen jó, hogy ő megírta azt a naplót. Nem baj, ha nem lesz ez az öröklété ‑ elég, ha 50‑60 évig meglesz, és én is, hogy elolvashassam.

 

Nagyon jó stoppal jöttem Calais‑ig. Három kocsival, mind­három Renault R4‑es volt – az elsőt lány vezette, a másodikban és a harmadikban egy‑egy fiatal pár volt.

 

Még el sem értem az országutat, mikor az első felvett, a második 10 perc, a harmadik 15 perc után állt meg. 1/2 12‑től 3/4 4‑ig Calais‑ba értem. A táj olyan volt, mint a Dunán­túl, csak nagyobb kukorica és búzatáblákkal.

 

Talán még folytatom, dehát még figyelnem kell a tengert.+