A "KOMMUNIZMUS" KÍSÉRTETE PUSZTÍT

Kivágták a fákat a budapesti Semmelweis utcában. Ilyen eredménnyel.

A fél családom ott lakik, tiltakoztunk ellene, hiába. Sunyin, a helyben élő lakosság véleményének tényleges kikérése nélkül, egy ott nem lakó "tulajdonosi bizottság" (?) határozata, "jóváhagyása" alapján.

Sötétség délben. Ismerős kifejezés? igen, Arthur Koestler magyar származású író írt ilyen címmel regényt a szovjet-kommunizmus gonosz, embertelen hatalomtechnikájáról.
 

Ez a hatalomtechnika kísért most itt körülöttünk. Elpusztítani az életlehetőségeket - másoknak. A hatalom sorra szerzi meg magának a budai és vidéki friss levegős, parkos-fás lakóhelyeket, villákat és kastélyokat, s ezzel egyidejűleg pusztítja a közemberek, a lakosok világát. Képmutatóan, ugyanolyan képmutatóan, ahogy a "népköztársaság" idején lakótelepesítették a "népet". Feltűnt valakinek, hogy a "szovjet" házgyári lakásokban nincs külön éléskamra? Egy lengyel szerző írta le 30-40 évvel ezelőtt, hogy ez szándékos volt: így tudták függőségbe hozni a lakosságot, hogy néhány napnál több élelmiszer-tartalékkal semmiképpen ne rendelkezzenek. A mostani kormányzat a kényényellenőrzés és a hulladékszállítás központosításával hozta ugyanilyen embertelenül központilag kiszolgáltatott helyzetbe az ország teljes lakosságát.

Ez a lakosok feletti központi akarat és döntéstechnika lett napjaink valósága Magyarországon. Politikai és a politikát kiszolgáló-legitimáló történészi körökben egyfolytában a "kommunizmus" bűneit sorolják, s a mindennapi gyakorlatban ilyen villámgyors fakivágás-módszerekkel megvalósítják az egypártrendszer totalitásra törekvő hatalomtechnikáját. Hiszen ők is mindent a "népért" csináltak, ahogy azt bicskanyitogató módon hirdették.

Arthur Koestler Londonban a Montpellier Square-en lakott. Tudom - voltam nála néhányszor. A Montpellier Square egy gyönyörű kis terecske-parkocska jóformán szemben a Harrods áruházzal, városföldrajzilag pontosan ugyanannyira a belvárosban, mint Pesten a Semmelweis utca.

Csakhogy ott létezik egy civil szervezet, a Montpellier Square Garden Committee, egy valódi bizottság az ott élő tulajdonosok működtetésében, amelynek feladata a tér fáinak ápolása, karbantartása. Itt van a honlapjuk, meg lehet nézni - évente beszámolnak minden egyes fa állapotáról. Felelősek a fáikért. Igen, egy civil szervezet, az önszerveződés egy megvalósult formája, amit a jelenlegi magyar kormány és számos "önkormányzat" éppúgy pusztít, mint a fákat.

Amikor a "kommunizmus" ellen papolnak, nem veszik észre, mi is a "kommuna" szó eredeti jelentése - közösség. A közösségiség ellen cselekszenek, egy elvont, absztrakt "Nemzeti Együttműködés Rendszere" álságos jelszava alatt, ahogy a Rákosi-Kádár hatalom is a "nép" nevében gyengítette a nép erejét, ahol csak tudta. Azért írom itt minden esetben idézőjelben a "kommunizmus" kifejezést, mert amit Sztálin és helyi szolgái megvalósítottak belőle, annak csak idézőjelben volt köze a közösséghez, a kommunához. Ténylegesen - aljasul kiforgatva szavakat és eszméket - egy gonosz, kegyetlen és képmutató hatalomtechnikát építettek ki felhasználásukkal. 

Visszatérve a Semmelweis utca vagy netán az ugyancsak budapesti  Városliget fáihoz, fel kell idéznünk ugyancsak negyven évvel ezelőttről  Bródy János "Ne vágj ki minden fát" dalszövegét Szörényi Levente Utazás nagylemezéről: 

"Hogy magad alatt vágod, egyszer majd meglátod." 

Néhány napja megint előadták a február 16-iki Fonográf-koncerten. Ők is, mi, a közönség is értettük, miért.

A 2010-es évek mindennapjaivá vált számunkra ez a kísérteties hatalomtechnikai hasonlóság egy szerencsére letűnt korral. "Megszoktok, vagy megszöktök." - mondták nekünk gonosz cinizmussal akkoriban. Aztán mégis más történt - megszabadultunk "tőlük".

A Semmelweis utca fakivágással talán azt kívánták jelezni, hogy megint ezt a "megszoktok vagy megszöktök" alternatívát akarják csak felkínálni.

Az 1953-as berlini lázadás kezdeményezői - milyen véletlen - épp a Sztálin-fasorból indultak el. Nem hittem volna, hogy Bertold Brecht versének megint, valaha is újra lesz bármilyen érvényessége valóságunkra, de a hódmezővásárhelyi választás után így kivágni Budapest szívében egy gyönyörű fasort alighanem erre a szándékra utal.
 

A megoldás

A június 17-iki fölkelés után
az Írószövetség főtitkára
a Sztálin-fasorban röplapokat osztatott szét,
melyek tudatták, hogy a nép
eljátszotta a kormányzat bizalmát,
és csak kétszeres munkával
hódíthatja vissza. Nem volna ezúttal
egyszerűbb, ha a kormány
feloszlatná a népet,
és újat választana?

EÖRSI ISTVÁN fordítása

(ráadásul) :-)