Kapcsolat: striker@striker.hu

Legújabb tartalmak

Jelenlegi hely

Hibaüzenet

Notice: Undefined offset: 1 counter_get_browser() függvényben (/web/striker/domains/www.striker.hu/html/sites/all/modules/counter/counter.lib.inc 70 sor).

Frankfurti út

Lucifer állítólagos élő emberi mintája a Tragédia-beli szereplőhöz Szontágh Pál, Madách egyik, ha nem éppen a legjobb barátja volt. De nézeteik sokban különböztek, politikai eszmerendszerükben is.

Madách szerencsére megírta a nagyszerű Tragédiát, olyan történeti-erkölcsi horizonton tekintve körül, mint előtte-utána mifelénk egyaránt kevesen.

 

Szontágh Pál 1848. augusztusának elején  jelen volt a frankfurti  német alkotmányozó nemzetgyűlésen, ahonnan olyan elutasító politikai nyilatkozatot küldött vissza barátjának Csesztvére, ami manapság sem ismeretlen.
 

„De csodálkozzál, kedves Imrém, ha t.i. azt hitted, hogy a’ radicalok az egész világon barátaink, – épen nem. Ruge úr és társai vagy inkább Blum Róbert mert ez a’ vezérök – az egész világot vagy tán minden individumot szabaddá akarnak tenni és így a horvátot, ráczot, tótot vagy mi neve szegény hazánk lakossága’ zagyvalékának, mint a’ magyarral gleichberechtig tekintik. No tessék, de nekem nem kell csak magyar szabadság.”

A Szontágh Pál által bírált Robert Blumot - aki egyébként a női egyenjogúságot is hirdette - a vesztes bécsi forradalom októberi eseményei után, azaz azt követően, hogy Windischgrätz csapatai visszafoglalták Bécset - katonai bíróság elé állították, és német parlamenti képviselői mentelmi joga ellenére 1848. november 9-ikén kivégezték.

 

Szonthágh Pál azonban maga is megváltozott, lehet, hogy hatott rá frankfurti útja. Egy évvel később, ahogy Madách Rákóczi Jánost, Kossuth titkárát bújtatta, úgy ő a lengyel Bem József menekülését segítette elő Bécsből, amikért mindketten börtönbe jutottak. A menekülők segítése akkortájt bűnnek számított.