Búcsú

Ezen a most következő héten fogok utoljára tanítani. Ez, mondhatni, magánügy, de számomra Szókratész óta közügy is.

Körülbelül tizennyolc évesen, végzős gimnazistaként három szintben határoztam meg az életem. Ha tehetségesnek bizonyulok – gondoltam – és óriási szerencsém is lesz, akkor filmeket fogok készíteni. Ha tehetséges vagyok, de nem leszek ilyen szerencsés, akkor könyveket fogok írni. Végül pedig, ha kiderül, hogy nem vagyok olyan tehetséges, akkor tanítani fogok az életről, világról. De hogy kipróbáljam, hogy e legutóbbira is alkalmas vagyok-e, érettségi után előbb elmentem képesítés nélküli tanítónak. Tagadhatatlanul egzisztencialista döntés volt Camus „A pestis” című regénye nyomán, ha már orvos nem lehettem. A lét minél inkább értelmes kitöltése. Azután, mivel úgy tűnt, hogy az együtt töltött órák alatt meg tudtam tanítani a gyerekeket olvasni, írni és szorozni úgy, ahogy más tanítók másokat is megtanítottak, elmentem magyar szakra, hogy legalább tanár lehessek. Utána sokáig más egyébbel foglalkoztam: újságírással, kultúra-kutatással, törvény-előkészítéssel, diplomáciai szervezőmunkával – de közbe-közbe újra és újra hívtak óraadásra, előadások tartására. A minisztériumi munkába nem volt könnyű helyet szorítani a tanításnak, így az lett a végső kompromisszum a hallgatókkal, hogy ebédidőre tettük az óráimat, hogy biztosan el tudjak jönni, ott tudjak lenni.

A legkatartikusabb emberi kapcsolat, a szerelem – a testi, lelki és szellemi csúcspontok mellett – elsődlegesen együttlét. Légyottok sorozata. A tanítás is – üdvözletem a távtanításnak, remek és célravezető – mindenek előtt légyott. Szellemi és lelki együttlét. Márpedig mi halandók a legkevésbé idővel rendelkezünk: nemigen adhatunk többet egymásnak, mint együtt töltött időt.

A tanítás pedig mindkét fél részére tanulás, mindkét félnek akár katartikus is tud lenni. Rengeteget tanultam a főiskolai-egyetemi órák során, ráadásul Szókratészhez képest én már lányokat-nőket is taníthattam, így férfi-agyam gyakran elámulhatott az erre-én-sosem-gondoltam-volna kérdéseken-megjegyzéseken. Nagy kiváltság gyönyörű és okos nőket tanítani és tőlük okosodni.

Hogy mit tanítottam? Szándékom szerint mindig ugyanazt: hogy elképesztően sokféle élet létezik és létezhet, s hogy ezek között szabadon és bátran dönthetünk.

Nem tudni, hogy segítség volt-e ez bárkinek, aki eljött az óráimra – utólag is köszönöm.

E hét csütörtökön este hatkor, amikor bezárom magam mögött a tanterem ajtaját, ezektől a légyottoktól búcsúzom.